2021. évre vonatkozó KATA változások

2020.11.28

Mint ismeretes, az országgyűlés 2020. július 3-én elfogadta a T/10856-os számú törvénymódosítást, amely tartalmazza a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény módosítását is.

Ez alapján, ha az Art. szerinti kifizető olyan kisadózó vállalkozásnak juttat bevételt, amellyel kapcsolt vállalkozási jogviszonyban áll, e juttatás után a juttatást követő hónap 12. napjáig 40%-os mértékű adót állapít meg, vall be és fizet meg.

Ugyanez vonatkozik a külföldi kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személyek kifizetéseire is, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben az adó megfizetésére kötelezett a kisadózó vállalkozás maga és az adó alapja a bevétel 71,42%-a.

Az Art. szerinti kifizető nem kapcsolt vállalkozásként juttat 3 millió forint feletti bevételt a kisadózó vállalkozásnak, abban az esetben a kifizető a 3 millió forintot meghaladó összegű juttatás után 40%-os mértékű adót fizet. Nem kell számításba venni azt az összeget, amit kapcsolt vállalkozásként juttatott az adóévben a kifizető, sem az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozásként az egészségügyi szolgáltató kisadózónak juttatott összeget, amelyet jogszabályban meghatározott díjazásként fizet a kisadózónak a kifizető, valamint a költségvetési szerv által juttatott bevételt sem.

A kifizető az adót elsőként annak a hónapnak a 12. napjáig állapítja meg, vallja be, és fizeti meg az adót, amelyet megelőzően a 3 milliós értékhatárt átlépte a juttatott bevétel. Ezt követően minden hónap 12. napján a megelőző hónapban juttatott bevételek után.

A bevallásban fel kell tüntetni a kisadózó vállalkozás adószámát, nevét és címét.

Ha a kisadózó vállalkozás a tárgyévben ugyanazon külföldi kifizetőtől összesítve 3 millió forintot meghaladó összegű bevételt szerez, a meghaladó összeg 71,42%-a után a kisadózó köteles megfizetni a 40%-os mértékű adót. Itt sem kell figyelembe venni azt az összeget, amit a külföldi kapcsolt vállalkozástól kapott bevételként már figyelembe vett a 40%-os adó meghatározásánál.

A 40%-os különadó megfizetése nem mentesíti a kisadózót a tételes adó megfizetése alól.

A kisadózó vállalkozás új kötelezettsége, hogy a kifizetővel történő szerződéskötéskor írásban köteles tájékoztatni a kifizetőt arról a tényről, hogy kisadózónak minősül. Köteles tájékoztatni arról is, ha megszűnik a kisadózói jogállása és arról is, ha újrakeletkezik.

Értelmezésből adódóan nem vonatkozik ez a változás azokra a juttatásokra sem, amelyeket kifizetőnek nem minősülő adóalanytól kapnak, jellemzően magánszemélyekre gondolhatunk ezen esetekben.

Arra gondolva, hogy vállalkozások között osszuk meg a szolgáltatást, a gyakorlat maga szabhat határt, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás elve is. Ennek értelmében a szolgáltatás megosztását nem indokolhatja kizárólag az, hogy elkerüljük az adót.

2021-től ugyanannak a természetes személynek nem lehet több kisadózó vállalkozásban is érdekeltsége. Amennyiben valakinek több ilyen kisadózó jogviszonya van, abban az esetben 2020 év végéig meg kell szüntetnie egy kivételével őket. Ellenkező esetben a következő évben a NAV hivatalból törölheti a legrégebbin kívül a többit, és jogkövetkezményeket állapíthat meg velük kapcsolatban.

Szóba jöhet az SZJA törvény szerinti vállalkozói jövedelemadózás, amelyben a jövedelem után 9%-os vállalkozói SZJA-t kell fizetni, az adózott jövedelem után további 15% osztalékadót, valamint 15,5%-os szociális hozzájárulási adót is a minimálbér huszonnégyszerese után számított adó mértékéig.

Az 50 000Ft-os havi tételes adó helyett a minimálbér, vagy a garantált bérminimum után kell, megfizeti a kötelező járulékokat. Ezen adózási mód előnye, hogy nincs bevételi felső korlát, és a munkaviszony vélelme sem áll fenn. Ellenben nem elegendő a bevételi nyilvántartás vezetése sem, valamint nem főállású kisadózók számára jó hír, hogy havonta nem áll fent kötelező járulékfizetési kötelezettség sem.

Az SZJA törvény lehetőséget biztosít 15 milliós éves bevételi határon belül átalányadózás alkalmazására is. Általános esetben a bevétel 40%-a vélelmezett költséghányad, így a jövedelem a bevétel fennmaradó 60%-a lesz. A 60%-os jövedelem után kell a 15% SZJA-t megfizetni, valamint ez a jövedelem szociális hozzájárulási adóalapot képez. A kötelező járulékokat a minimálbér, vagy a garantált bérminimum után meg kell fizetni. Ezen adózási módnál is bevételi nyilvántartást kell csupán vezetni, és itt sem áll fenn a munkaviszony vélelme.